Új paraméterek felvétele
2010-ben indult útjára az első, teljes értékűnek tekinthető erdőleltár (korábbi elnevezéssel Egyesített Erdészeti Monitoring, EEM), mely már a nemzetközi definíciókat és metodikát átvéve a faállományok jellemzőinek vizsgálata mellett jóval szélesebb körben gyűjtött adatokat. Az élő fák mellett az álló és fekvő holtfák, a tuskók, a cserje- és lágyszárú borítottság, az újulat és abban a vad által okozott csúcsrágás is bekerült a vizsgálatba.
A rendszer módszertanának rugalmassága, nyitottsága, egyfelől az aktuális információigények folyamatos beépítését, másfelől a továbbiakban már nem vizsgálandó elemek, paraméterek elhagyását jelenti. Mindezt úgy kellett – és kell a jövőben is – végrehajtani, hogy fennmaradjon a hosszú távú megfigyelések elemzésének lehetősége. Arra is ügyelni kell, – mivel erre a feladatra is csak a rendelkezésre álló erőforrásokat lehet felhasználni – hogy átgondolt prioritások mentén, helyes döntés szülessen a rendszer bővítését illetően.
A következőkben részletezésre kerülnek azok a legfontosabb paraméterek, módszertani újítások, amelyek a két felvételezési ciklus során (NFI1: 2010-2014.; NFI2: 2015-2019.) kerültek bevezetésre.
Egészségi állapot:
2011-től kerül felvételre az 1-3. magassági osztályba tartozó mintafák pillanatnyi egészségi állapotát kifejező levélvesztés, ami egy vizuálisan könnyen észlelhető paraméter, és amely megbízhatóan tükrözi az egyes fák egészségi állapotát. A levélvesztés megadásánál csak a korona felső 2/3-a kerül értékelésre. Kumulatívan kerül regisztrálásra a koronatörés, ágelhalás, levélrágás és egyéb más ismert vagy ismeretlen eredetű levélveszteséget okozó károsítás hatása.
Növedékcsap:
2011-től a mintaterületen kívül, de annak közvetlen közelében, a mintaterület főfafajával azonos fajú és közel azonos méretbeli jellemzőkkel bíró faegyedből növedékcsapos vétele történik. 2013-tól a fúrt fán a mellmagassági átmérő mérése mellett a tőátmérő is megmérésre kerül, mely adatokból a tőátmérő és mellmagassági átmérő közötti összefüggés kalkulálható.
Lágyszárú felvételezés:
A kezdeti években felvételre került a lágyszárú borítottság mértéke és típusa. 2015-től viszont a mintaterületen előforduló, jellemző lágyszárú fajok is rögzítésre kerülnek. A lágyszárú lista 2019-től 237 fajt számlál, mely célzottan úgy került összeállításra a teljes magyar flórából, hogy a talaj kémhatását, vízgazdálkodását, nitrogén tartalmát lehessen segítségükkel jellemezni, éppen ezért a cél a minél teljesebb körű felvétel.
Törzsminősítés:
2015-től került bevezetésre a törzsminősítés. A 16 cm-es mellmagassági átmérőt elérő élő – nem törzs- vagy koronatörött – mintafák kerülnek minősítésre.
2015-ben a mintapont státusza kiegészült a „Nem nagyobb, mint 5000 m2” paraméterrel. Ha a pont faállománnyal borított, de 5000 m2 nagyságú vagy kisebb területre esik, tehát nem éri el az erdőterület területi kritériumát, akkor nem kapja ezt a státuszt.
Erdőkár ellenőrzés:
2017-től terepi ellenőrzésre kerülnek azok az Országos Erdőkár Nyilvántartási Rendszerbe bejelentett – előző évi - erdőkárok, melyek a mintapontot tartalmazó erdőrészletekben találhatóak.
Beágyazottság:
A mintapont közvetlen környezetét jellemző információkat 2018-tól egy külön alrétegen kerül felvételre a természetességi értékelés egy paramétereként. A vizsgálat tárgya a középponttól számított 50 méter sugarú kör mintaterületen kívüli része (körgyűrű), ahol 5%-os pontossággal becsülendő az erdővel való borítottság, valamint a természetszerű cserjés/gyep/víz és az egyéb kultúrterület aránya.
Domináns/nem domináns lágyszárúak felvétele:
A mintavételi területen nagyobb tömegességgel megjelenő fajok megkülönböztetésére került bevezetésre 2018-ban. Dominánsnak tekinthető egy faj, amennyiben a teljes lágyszárú borításhoz viszonyított relatív borításaránya min. 20%, megadására pedig min. 6-30%-os lágyszárú borítás kategória választása esetén van lehetőség.
Invazív lágyszárúak aránya:
A lágyszárú listában 17 invazív faj található, melyek szakirodalmi adatok alapján kerültek meghatározásra
Egyéb fák:
ezen az alrétegen kerülnek rögzítésre azok a fafajok (mérettől és egyedszámtól függetlenül), melyek az 500 m2-es mintakörön belül jelennek meg, de se mintafaként, se kisfaként nem kerültek megadásra. Ez esetben az elsődleges cél a fafaj-diverzitás érzékeltetése.
Mágneses deklináció:
korábban minden pont esetében egy – területi elhelyezkedésfüggő - fix értékkel szerepelt, azonban 2019-ben ez az érték mintapontonként került meghatározásra.
A hosszú távú monitoring programok, mint amilyen az NFI is, egyik legfőbb célja, hogy nyomon kövesse az erdei ökoszisztémák állapotváltozását. Ennek feltétele, hogy az esetleges módszertani korrekciók ellenére az adatok harmonizáltak és lehetővé teszik a változások közvetlen vagy reprodukálható követését.
Mivel maga az erdőleltár egy dinamikusan változtatható rendszer, így lehetőség van arra, hogy a szakmai elvárásoknak mind a módszertan, mind a paraméterlista megfeleljen.