HU | EN
Főoldal Módszertan Jövőkép Többforrású erdőleltár

Többforrású erdőleltár


A statisztikai erdőleltár ˗ metodikájából adódóan ˗ közvetlen terepi mérésekkel csak igen kis arányát fedi le a megmintázandó erdőterületnek. A mintavételezés ezen sajátosságát a nagy precizitású és részletes mérések ellensúlyozzák. A mintavételezés reprezentativitását, s az eredmények megbízhatóságát a mintavételi háló sűrítésével lehet növelni. Ennek azonban az anyagi és az emberi erőforrás oldaláról is korlátai vannak. Így a mintavételezés megtervezésénél az elvárt mintavételi pontosság és a rendelkezésre álló erőforrások között a kellő egyensúlyt biztosítani kell.

A távérzékelés elterjedésével egy új lehetőség nyílt meg. A nagy területről készített légifényképekről, űrfelvételekről egyre több, erdőre vonatkozó adat nyerhető: nemcsak az erdőterület nagyságáról, a földfelszínborításról, de a vizsgált állományok fafajösszetételéről, fahasználatokról, illetve az erdőt ért károsításokról, az általános egészségi állapotról is információt nyújtanak.

A földi felmérésből származó nagy pontosságú és megbízhatóságú NFI adatokat célszerű ötvözni a távérzékelésből nyerhető adatokkal. Az esetleges bizonytalanságokat az ún. kalibrációs folyamattal lehet ellensúlyozni, mikor is a távérzékeléssel nyert és feltételezett eredményt összevetik, pontosítják a földi párjával. Ennek eredményeképp előáll egy megbízható séma, mellyel további, már csak távérzékeléssel megszerzett információkra alkalmazva jelentősen növelni lehet az adatgyűjtés hatékonyságát.

Azt az erdőleltárat, mely földi és távérzékelési mintavételeket kombinálja, többforrású erdőleltárnak (multi-source national forest inventory, MS-NFI) nevezzük.

A fenti módszert számos országban – például Finnország, Ausztria, Litvánia, Csehország - alkalmazzák az erdőleltározás területén. Ezek közül is kiemelendő Finnország, ahol már az 1980-as évek második fele óta használnak távérzékelési technikákat az erdőleltározás során (is).

Tuskó

Forrás: www.metla.fi
A többforrású erdőleltár folyamatábrája a finn NFI-ben

Habár hazánkban, az erdőgazdálkodással összefüggő folyamatok során jelenleg még nem alkalmazzák rutinszerűen a távérzékelési módszereket, a szakmai igények, a nemzetközi jelentésekhez elvárt pontosság és a távérzékelési adatok egyre szélesebb körű hozzáférhetősége miatt időszerűvé vált ezen technológia gyakorlati bevonása az erdőleltározásba.

Az erdészeti célú alkalmazásokhoz az EU által finanszírozott és az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) üzemeltetésében és fejlesztésében megvalósuló Copernicus program Sentinel-1 és Sentinel-2 műholdjainak felvételei használhatók a legszélesebb körben. A Sentinel felvételeket az ESA ingyen elérhetővé és letölthetővé tette az európai országok számára, mely jelentős lendületet adott az egyes országok földmegfigyelési programjainak kialakításához, fejlesztéséhez.

Magyarországon 2017-ben indult a Földmegfigyelési Információs Rendszer (FIR) kialakítása, melynek célja a Copernicus programból származó földmegfigyelési adatok elérése és tárolása, feldolgozása, valamint a feldolgozott adatok hazai felhasználók felé történő továbbítása.

A FIR-ben jelenleg megvalósuló erdészeti szakigazgatásban leginkább hasznosítható folyamatok – faállomány-osztályozás, szabadrendelkezésű erdők detektálása, igénybevételek és fahasználatok, valamint erdőkárok megállapítása – mellett az egyéb kutatási, monitoring célokra történő felhasználási lehetőségek vizsgálata is folyamatban van

A szisztematikus erdőleltározást a távérzékelés számos ponton segítheti: a multispektrális műholdfelvételekből (mint a Landsat-8 és Sentinel-2) nyert adatok az erdőborítottság, záródás, faállománytípusok, fafajcsoportok, vegetációs index-változáson alapuló egészségi állapot feltérképezésére is felhasználhatóak.

A távérzékelésen alapuló technikák alkalmazása az erdőterület változások nyomonkövetésére sokkal hatékonyabb és pontosabb, mint az erdőleltár módszertana, s nem utolsó sorban teljeskörű. A földhasználat változások kimutatása, lekövetése különösen sarkalatos pont az ÜHG leltár esetében. Ebben az esetben a távérzékelés önmagában nem, de külső adatokkal kiegészítve, pontosítva már sokkal biztosabb eredményeket ad.