Előzmények
A hazai nagyterületű erdőleltározás történetének kezdete 1966-ra tehető, amikor a Szombathelyi Erdőgazdaság 320 000 hektáros területének mintegy negyedén kísérleti célú erdőleltározás történt. A svéd, osztrák és német leltározási eljárások alapján egy részben szisztematikus, részben véletlenszerű mintavételi módszer került kidolgozásra. Az erdőgazdaság területét 800 hektáros négyzetekre osztották, amelyekben egy időben vonalas és körös mintavételezés is zajlott. Mivel a körös és a vonalas próba azonos területen került felvételre, így a kísérlet a korábban kidolgozott fatömegfüggvény gyakorlati kipróbálását is lehetővé tette.
A jelenlegi, statisztikai erdőleltár kialakítása korábbi monitoring rendszerekhez köthető. Az első országos szisztematikus mintavételezés az Erdővédelmi Hálózat (EVH) 4×4 km-es elméleti rácshálózatának metszéspontjaiban indult. Az EVH mintavételi hálózat besűrítésével (metszéspontok 2-2 km-es eltolásával) alakult ki a 2,8×2,8 km-es, a Faállományok Növedékének Megfigyelése (FNM) elnevezésű munka céljait szolgáló rácsháló, melynek metszéspontjaiban elhelyezett 200×200 m-es négyzet (a trakt) sarokpontjai voltak a mintavételezés helyei. A mintavételezés változó sugarú mintakörökben történt. Az FNM felvételezéseket - mint az első országos erdőleltárt - ezeken a trakt mintapontokon kezdték el az erdészeti igazgatás munkatársai 1993- ban. A terepi felvételek vegetációs időn kívül zajlottak, így az 1993-as felvételezés helyesebben az 1992-1993 évi felvételezésként aposztrofálható. A felvételezés az összes hálópont 1/5-én zajlott minden évben, évente is biztosítva így a teljes körű országos reprezentativitást. Ennek megfelelően egy felvételi ciklus 5 év felvételeinek adatait foglalta magában. Az első ciklus (1993-1997) felvételezését még további két ciklus követte (1998-2002; 2003-2007).
Egyfajta speciális erdőleltár volt a Vadállomány okozta Élőhely Változás (VÉV) vizsgálata.
VÉV mintaterület
A felvételeket 2002, 2003, 2004, 2006 és 2008-ban az igazgatás munkatársai a Nyugat-magyarországi Egyetem bevonásával végezték, kb. 300 mintaterületen. A mintaterületek kiválasztása és kialakítása szigorú szabályok alapján történt, de - a felmérés jellegénél fogva - nem szisztematikusan. A VÉV célja a lágyszárú-, felújítási- és cserjeszint összehasonlítása volt a nagyvadtól elzárt és a vad által elérhető területeken, legfontosabb őshonos faállományaink (bükkös, gyertyános-tölgyes, kocsánytalan tölgyes, kocsányos tölgyes, cseres) felújítási korú és fiatalos állományaiban. A VÉV felvételek lezárását követően annak egyes elemei beépültek az Erdőleltár rendszerébe.
Az erdőleltározás korszerűsítésének keretében 2008-ban a Field-Map-es eszközök kerültek beszerzésre és egyéves tesztidőszak után, annak tapasztalatait is felhasználva indult útjára a Nemzeti Szisztematikus Erdőleltár (NFI, ami az angol National Forest Inventory rövidítése), amely tehát már teljes értékű statisztikai erdőleltárnak tekinthető. A terepi felvételezés munkáit szintén az erdészeti igazgatás végezte, de nem a megyéknél, hanem az országos irányítást végző szervnél (MGSzH EI majd NÉBIH EI) dolgozó munkatársak bevonásával. Felülvizsgálatra került a mintavételezés módszere, az erdőleltározás módszertana és nem utolsó sorban céljai. A rendelkezésre álló erőforrások szűkössége miatt az EEM első ciklusában az eredeti, 4×4 km-es mintavételezési háló traktpontjain történt felvételezés, ami a vizsgálatok alapján a várható mértékben csökkentette az eredmények megbízhatóságát.
A statisztikai erdőleltározás indításakor a mintavételezés fejlesztésén túlmenően természetesen további módszertani változtatások is történtek. A korábbi, változó sugarú mintavételezés helyett állandó sugarú mintaterület került bevezetésre, a hatékonyság növelése érdekében 3 koncentrikus kör alkalmazásával, melyekben eltérő átmérőhatárokon alapul egy adott fa mintába kerülése. A mintaterület kiválasztása - szemben az FNM-mel - független az erdőtervezettségtől, az erdőterület definíciója pedig a FAO/COST E43 definíció szerinti lett. A faállományok jellemzőinek, növekedésének mérése mellett, az erdei élőhelyet jellemző számos egyéb vizsgálat is integrálódott a rendszerbe. Az élő fák mellett az álló és fekvő holtfák, a tuskók, a cserje- és lágyszárú borítottság, az újulat és abban a vad által okozott rágáskár leírása is bekerült a vizsgálatokba.