HU | EN
Főoldal Adatok Az NFI I. és II. ciklus adatainak párhuzamos értékelése

Az NFI I. és II. ciklus adatainak párhuzamos értékelése


Az összevetendő táblák, eredmények adatai a teljes országra vonatkoznak és célzottan a főbb erdőleltári attribútumokra fókuszálnak. Fontos megjegyezni, hogy a továbbiakban olyan adatok összehasonlására kerül sor, melyek földrajzilag eltérő helyen kerültek felvételre.

Általánosságban megállapítható, hogy az alább kimutatott különbségek egyrészt valós változást takarnak, másrészt a mintahálózat eltérés hatásából tevődnek össze. Jól kirajzolódik az is, hogy az országosan alacsonyabb reprezentativitással bíró attribútumok (például vörösfenyő) esetén az eltérés mértéke is markánsabb. Az eltérés és eltérés százalék megállapításnál minden esetben a II. ciklus adatai képezték az alapot.

Az összevetés eredményei:

Faállományterület fafajcsoport szerint

Az erdőterület változása 2,3 % kissé több 50 ezer hektárnál. A fafajcsoportonkénti változás már pozitív és negatív irányt is mutat. Mértékben és arányban is – a már legalább közel 5 %-os területarányt képviselő fafajcsoportok közül - a hazai nyár pozitív változása a legkiemelkedőbb, 28 %. Hasonló szűrőn szemlélve a csökkenést az erdeifenyő és a nemesnyár csökkenése is említésre méltó. A vörösfenyő, avagy az éger ilyen mértékű változása valószínűsíthetően a korábban említett reprezentativitás miatt ekkora.

Faállomány terület aktuális erdőtársulás csoport szerint

Itt már erősebb változás figyelhető meg, az eltérési százalék közel tíz csoport esetében közelíti vagy meghaladja a húsz százalékot. A tényleges változás tükrözheti a belső, faállományban történt arányváltozásokat, azaz visszaadja az állományon belüli változás dinamikáját, de ezen túlmenően, akár az eltérő felvételezői megítélés is közrejátszhat a végeredményben.

Élőfakészlet fafajcsoport szerint

Szigorúan csak a számadatokra hagyatkozva levonható, hogy a terület 2,3 %-os növekedéséhez 8,2 %-os élőfakészlet növekedés társul. Ez több indokkal magyarázható kezdve a korosztály szerkezettel, azaz lehetséges olyan állapot, ahol a hazai erdők meghatározó részhalmaza esik az intenzívebben növekedő tartományba. Ezen kívül akár indok lehet még a nem arányosan megvalósuló élőfakészlet növekedésre a nemzetközi szinten hangoztatott felgyorsult növekedés is. Viszont semmiképp nem szabad elfeledkezni a bevezetőben leírtak esetleges hatásairól sem.

Érdekes itt is tetten érni a már ismert tényt, azaz az egyes fafajok eltérő fatérfogat produktumát. Így például azt, hogy az akác közel 20 százalékos területfoglalással a fatérfogat 13 százalékát sem adja, avagy a bükk ellenpéldáját, ahol 4,5 százalékos területfoglaláshoz 9,9 százalékos fatérfogat arány társul.

Álló holtfa - fatérfogat fafajcsoport szerint

Hazánkban jelenleg kizárólagosan az NFI ad reprezentatív felmérésen alapuló, holtfára vonatkozó adatokat és ezt akár még további alkategóriákra is fel tudja bontani. Az álló holtfa aránya az élőfakészlethez képest az első ciklus alapján 2,4 százalék, míg a második ciklus alapján 2,6 %. A konkrét mennyiségen túlmenően, érdekes ez a szám a mintavétel megbízhatóságához kötődően is, hiszen látható, hogy két-két külön becsült paraméter egymáshoz viszonyított aránya igen közel áll egymáshoz a két ciklust nézve. Számos további elemzési lehetőség adódik még, például az, hogy az élőfakészletükhöz arányosan mely fafajok produkálják a legmagasabb elhalást. A jövő erdészeti klímapolitikai és klímastratégiai megállapításaihoz szintén értékes információt tud mindez szolgáltatni. Az is nyilvánvaló, hogy az idő előrehaladtával az adatok megbízhatósága nőni fog, továbbá az esetleges trendek is világosabban ki fognak rajzolódni.

Fekvőholtfa - fatérfogat lombos-fenyő szerint

A fekvő holtfa esetén is helytállóak az álló holtfánál megfogalmazottak. Fontos információ az is, hogy a teljes holtfa mennyiségből mennyi az álló és mennyi a fekvő holtfa. A korhadtság szerinti megoszlás és annak időbeni változása szintén hiánypótló adat.

Nem elhanyagolható tény a fekvő holtfa mennyiségének ilyen drasztikus növekedése, ami közel 25 százalékos. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik az a törekvés, miszerint kívánatos egy adott mennyiségű holtfa visszatartása az erdőben. Az ennek való megfelelés is tükröződik már ezekben a számokban.

Tuskó - fatérfogat lombos-fenyő szerint

A tuskó a holtfa összetevőinek harmadik eleme. A biomassza számításoknál elengedhetetlenül fontos mindezek ismerete. A tuskó fatérfogatának két ciklus közötti változása kisebb mértékű, mint a fekvő holtfáé, de így is jelentős, közel 13 százalékos.

Összességében megállapítható, hogy számos alapinformáció, illetve ezek további elemzési lehetősége rejlik a felvett adatokban.