Megbízhatóság növelése
Az NFI rendszer egy hálózatos statisztikai mintavétel, melynek eredménye mindig csak közelíti a valóságot.
A megbízhatóság növelése alatt a mintavételezés reprezentativitásának fokozását kell érteni. A reprezentativitás növelésével adott területegységre számított - statisztikai értelemben becsült - adatok kisebb bizonytalansággal terheltek, konfidencia intervallumuk szűkül. Mindez azt is maga után vonja, hogy az erdőleltár adatainak az országosnál részletesebb területegységre való kivetítése is pontosabbá válik.
Tekintettel arra, hogy az erdőleltározás mintavételezése erősen kötődik a korábbi, FNM (Faállományok Növekedésének Megfigyelése) mintavételezéshez, célszerű pár múltbéli tényt felidézni. Az erdőleltározás elődjének számító FNM mintavételezése úgy került megtervezésre, hogy országos, regionális, esetleg megyei bontású területekre is megbízható adatsorokat szolgáltasson. Már ekkor felmerült az ún. sztratifikált mintavételezés lehetősége is, azaz más mintavételi intenzitás a pl. kisebb erdősültségű régiók/megyék (pl. Békés megye) esetében.
Tehát azt a kérdést kellett eldönteni, hogy egységes mintavételezési stratégia érvényesüljön-e, ami az alacsonyabb erdősültséggel bíró területekre nagyobb becslési bizonytalanságot hordoz magában, vagy a mintavételezési stratégiát (intenzitást) egy országos szinten elvárt megbízhatósági értékhez igazítjuk. Ez utóbbi részben a rendelkezésre álló erőforrásoktól, részben pedig a felmerülő adatigényektől függ. Az FNM háló kialakításakor a teljes országra egységes mintavételezési háló – azonos intenzitású mintavétel - alkalmazása mellett született a döntés és ma is ez érvényesül. A lehetőség azonban természetesen fennáll a differenciált intenzitású mintavételre, akár egyes adatok, adatkörök esetében is.
Az ország egészét érintő reprezentativitás növelése tehát a mintavételek számának emelésével érhető el. Ez lehetséges a mintavételi hálózat besűrítésével, és a más forrású adatok erdőleltározásba való bevonásával is. (Utóbbiról részletesebb információ található a Többforrású erdőleltár című fejezetben.)
Az NFI-ben – az FNM-mel egyező - a minél szélesebb körű és az akár kisebb – nem országos - területi vonatkozású felhasználás céljaihoz igazodó reprezentativitás került elfogadásra. A 2015. évben elkezdett második ötéves ciklus felvételezései már a fentiek érvényesítésével történtek meg és ebben a ciklusban a reprezentativitás növelésének érdekében az első ciklushoz képest hálózatsűrítés történt. Az I. ciklus 4×4 km-es mintavételi hálója metszéspontjainak 2-2 km-es eltolásával egy új háló jött létre, a két ciklust együtt vizsgálva pedig egy 2,8×2,8 km-es rácsháló jelöli ki az erdőleltár alapját képező elméleti pontok halmazát, ami a teljes hálózatra nézve 200 ha/mintapont reprezentativitású erdőleltárt eredményez.
A bővítés következtében az egyes mintapontokra való visszatérés első ízben 2020-ban valósult meg.
Az NFI 2019-ben záródó első két 5 éves ciklusának kiértékelése az eddigi, mintapontonkénti számítással történik. A traktonkénti számítás a traktpontok függetlenségi vizsgálata alapján – a bizonytalanság mértékét tekintve - korrektebb ugyan (nagyobb bizonytalanságot mutat), de az eredményeket nem befolyásolja. Az eddigi mintavételi intenzitás indokolt (különösen kisebb egységekre készített statisztikáknál) és nagyon fontos, hogy a korábbi pontokra visszatérve az ismételt mérésekkel folytatódjanak a felvételek. Ha 10 éves mozgó átlagos kiértékelést alkalmazunk, akkor a 11. évtől kaphatunk összevethető, a változások kimutatására is alkalmas eredményt, az ismételt mérések összevetésével.
A minőségbiztosítás, a szakmai kontroll az NFI teljes folyamatában jelen van, az adatfelvételek utólagos helyszíni ellenőrzése ugyanakkor csak korlátozottan, az erőforrások biztosította lehetőségeken belül került megvalósításra. A későbbiek során az erőforrásokat úgy szükséges megbecsülni, hogy egy, illetve két felvevő csapat kizárólag az ismételt méréseket végezze.